Barátok 2
2011.02.02. 14:00
Akikről még mindenképp írni akartam, az a két ivócimborám Adriano és Sulley Muntari.
Mi elválaszthatatlan hármas voltunk, amíg együtt játszottunk az Inter csapatában. Együtt jegyeztek minket az összes bárban Milánó és környékén. Jaj, azok a régi szép idők!
Most három különböző klubnál vagyunk, de Muntarit megvették a Fekete Macskák, úgyhogy hamarosan házavató buli elé nezünk.
Ha kapunk egy kis pihenőt, már csörgünk is egymásnak és irány az éjszaka.
Csak Sulley-t nehéz elérni. Kicsit elmaradott gyerek. Van úgy, hogy fél órát körbetáncolja egy dárdával az éppen csörgő telefont, mert azt hiszi támad. Pedig már 100szor elmondtuk neki Adri papával, hogy csak mi hívjuk. Nyomja meg a gombot, és már beszélhet is velünk.
Amikor ez sikerül, akkor nagyon örül.
Múltkor áthívam xbox-ozni, hogy megmutassam nekik, Fifában is Balo a király. Erre lekevert egy bal csapottat, mert azt hitte boxolni akarok. Nem is beszéltünk 2 napig a félreértés miatt.
Adriano magyarázta el neki ősi woodoo babákkal, hogy miért haragudtam meg.
Nem a kor gyermeke, velem ellentétben. Nehéz kezelnie az elektromos dolgokat.
Én viszont már kiskorom óta szeretett Itália utcáin lógtam. A Piaggio robogótól a Lamborghini Gallardo-ig elindítok bármit kulcs nélkül. Amikor a többiek a Blackberry-t uzsonnára hozták desszertnek, én már akkor azt nyomkodtam és hallgattam rajta az ájkengetnoszetiszfeksönt.
De vissza Sulley-hoz, ő egy érdekes figura. Gnú és strucc poszterekkel van tele a szobája és már kétszer ki kellett hívni a tűzoltókat, mert a konyhakövön akart tüzet rakni. Remélem ezeket már hanyagolja mire Angliába ér, és mindek rendben lesz a penthouseban. Ezek ellenére nagyon jóban vagyunk.
Amit viszont irigyelek tőle, hogy játszhatott a 2010-es Dél-Afrikai világbajnokságon, ahol mi Adrianoval csak megfigyelőként vehettünk részt. Nappal a meccseket éjszaka a facér lányokat tekintettük meg.
Adri papa a másik nagy cimborám. Ha buliról van szó, ő az első, aki a legújabb divatnak megfelelően felöltözve megjelenik a lakásom ajtajában és hatalmas mosollyal kérdezi, hogy készen állok-e a punetták ostromlására.
Nagy motor őrült. Volt egy oldalkocsis gépe, Milánóban mindig azzal közlekedtünk. Sulley ült az oldalkocsiban, én pedig Adriano mögött. Így száguldottunk edzésre.
Most már vett valami nagyobb choppert, de arra már nem merek felülni. Amúgy meg nem is engedi, mert akkor a macájának nincs hely. Mikor visszament Braziliába focizni, mindig küldte nekem az import kávét. Volt, hogy ittam egyet reggel és 3 edzést bírtam egymás után. De sajnos már nincs belőle.
Most Adriano Rómában tölti napjait, és rúgja a bőrt. Sulley viszont úton Angliába, de egyelőre neki se tetszik, hogy mindig az eső. Érdekes tavaszi szezon elé nézünk!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.